2015. július 26., vasárnap

#9 Könyvkritika: Becca Fitzpatrick-Csitt,csitt sorozat


Igen,ismét Becca Fitzpatrick regényéről,a Csitt,Csittről lesz szó,csakhogy mostmár az egész sorozatról mondhatok véleményt.
Mint már az előző kritikámból kiderült,ez egy bukott angyalokról,arkangyalokról és más természet fölötti dolgokról szóló könyvsorozat .Bizton állithatom,hogy Fitzpatrick olyat alkotott,hogy egyszerüen minden oldalon történik valami. A könyveken végig érezhető az írónő humora,amivel(szerencsére) bőségesen megáldotta a főszereplőket. Pár mondatban külön a részekről:
*Csitt,Csitt:erről már kifejtettem bővebben a véleményem,fantasztikus volt az egész könyv!
*Crescendo:nagy reményeket fűztem a második kötethez. Mikor azt mondtam az elsőre,hogy nagyon jó,akkor jön a második rész,és bumm,izgalmak a köbön. A két főszereplőt,Foltot és Norat mégjobban megkedveltem, mint az első kötetbe. Az írónő továbbra is hozta a formáját és egy nagyot alkotott.
*Silenc-Vihar előtt:a könyv innentől fogva kezdi átvenni a "senkiben se bízz,mert bárkinek lehet bármilyen hátsó szándéka" elvet. Noranak ebben a kötetben is megmutatkozik akaratereje,mert az,hogy amnéziás semmiben nem riasztja el attól,hogy anyja új pasija és az amnéziás időszaka után nyomozzon. Nagyjából ennek a könyvnek a felénél mondtam azt,hogy ennél már nem lehet izgalmasabb és jobb a befejező része a sorozatnak. Hogy én mekkorát tévedtem!
*Finale-Végjáték: húúú és aaaawwrr! Nagyjából így éresztem magam az utolsó kötet olvasása közben. Ha nem figyeltem eléggé nem is értettem mi,miért történt. Minden oldalon valami új(és nem feltétlenül csak pozitív) történt. Az egész könyvön a bizalmatlanság uralkodik,sose lehet tudni,hogy kiben bízhatsz meg és kiben nem. Bár mindegyik részt imádtam,és Nora és Folt talán örökké az egyik kedvenc főszereplő párosom marad,a Finale ütötte az eddigi három részt. Hol annyira röhögtem,hogy már csorgott a könnyem,hol pedig szipogva olvastam,mert már a sírás kerülgetett. Egyszerüen eszméletlen volt! Nekem nagyon tetszett,hogy az utolsó fejezet három évvel késöbbi nyitott betekintést. Egyszerüen hiányzott volna belőle ez,és így lett teljes az utolsó kötet. Bizton állithatom,hogy a sorozatnak jobb befejező részt kívánni se lehetett volna.

A négy kötet főbb szereplőiről:

*Nora:akaratos,magabiztos,kiáll magáért és barátaiért és semmitől nem kell félteni,mert minden helyzetben feltalálja magát. Végre egy nem elkényesztett főszereplő csajról olvashattam. Norat végig baromi szimpatikusnak tartottam,bár az utolsó könyvben jött volna egyszer-kétszer,hogy megrángassam,hogy térjen végre észhez. De ezt leszámitva nagyon jó karakter.
*Folt/Jev:bukott angyal akit a szerelem baromira megváltoztat. Az első három kötetben végig egy szexi rosszfiú,aki mindig relytéjes módon akkor terem ott,amikor Noranak szügsége van rá. Azonban a negyedik kötetben...hát nekem őszintén hiányzott a régi Folt. Olyan papucs lett belőle,hogy az néha már enyhén túlzás volt,ahoz képest,hogy miennek ismerhettünk meg a sorozat elején. Persze nem mondom azt,hogy így nem volt egyszerüen imádnivaló,de nekem hiányzott a rosszfiús énje. Egyik kedvenc fiú karakterem lett,és nagyon nehezen váltam meg tőle a sorozat végén.
*Vee: édes,kedves,tolerálja barátnője furcsaságát,minden hülyeségben benne van és egy olyan titkára derül fény amire én egyáltalán nem számítottam. Vee is egy nagyon fontos szereplője a cselekményszálnak és...hát nélküle unalmas lenne a könyv.
*Scott:amennyire nem kedveltem az elején,a tetteivel elnyerte nálam a szimpátiát. Bár sokszor már benne se bíztam,és bármelyik pillanatban arra számitottam,hogy "na,akkor most lehull rola az álcája" nem hullt le. Nagyon megkedveltem a végére,és amennyira az elején kivágtam volna az egész könyvből,átalakult nagyon pozitív szereplőbe.
*Hank:gyűlöltem,annyira gonosz és nagyratartó volt,hogy az valami szörnyű. Aztán ahogy mindenkivel bánt,az egy külön egyenes út a pokolba. De komolyan,ennyire negatív szereplővel még nem igazán volt dolgom,és nagyon örültem mikor Fitzpatrick végre kiírta Hanket a könyvből. Nagyjából ott lélegeztem volna fel,ha végre elfelejtődött volna,hogy valaha is létezett.De nem! Mert annyi minden maradt fenn utána,hogy az valami hihetetlen volt.
*Marcie:másik olyan szereplő akit legszivesebben a hajánál fogva rángattam volna ki az ajtón és csuktam volna ki,hogy nem is lássam többet. Voltam olyan naiv,hogy azt hittem,hogy tényleg megváltozott,de hát olyankor nagyon szépen félreismertem. Elkénysztetett és semmirekellő hülye kislány,aki azt hiszi,hogy az egész világ körülötte forog. Ő sem nyerte el a szimpátiámat,és teljesen egyett értettem Noraval vele kapcsolatban.
*Nora anyja: na ő egy külön kabaré! Az a nő konkrétan olyan vak,hogy soha,az égvilágon semmi nem tűnt fel neki. Soha nem kérdezte meg,hogy "Nora,szerintem valami itt nincs rendben. Te nem így gondolod?" Nem,őt simán félrevezette volna egy hároméves is.
Véleményem szerint ez az egyik legjobb ternészetfölöttis-romantikus-kalandos regény a Vörös Pöttyös könyvek közül. Határozottan megérdemli a pöttyöt.
Az egész sorozatra 10-ből 10-t adnék,mivel engem szószerint beszippantott az a világ ahol bukott angyalok,nephilimek és arkangyalok mászkálnak a Földön. Egyszerűűűűen IMÁDOOOOM!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése