A Smith Gimi "királynője" Chelsea Halloway három éven(és jópár könyvön keresztül) uralja a gimit. Bár amilyen tökéletesnek tűnik,mint akinek semmi nem jelent problémát,annyira nem tökéletes az élete. Szerelme dobja Amerika Legbénább Csajáért,családja szétesőben és ennek tetejébe a drága szülők mit csinálnak? A legjobb ötlettel állnak elő:"Küldjük el a gyereket Kambodzsába tanulni,ha már itthon csapnivaló jegyei vannak! Mi,hogy Kambodzsa veszélyes? Jaaj,hagyjatok már!" Komolyan,melyik épeszű szülő küldi el a gyereket Kambozsába? Egyik sem. De mivel Chelsea nincs mit tegyen ez ellen,hatalmas traumával,de elfogadja,hogy el kell a hagyja a gimiben megszerzett pozícíóját a Menők között és mehet egy tök idegen helyre egy csomó egyetemistával.
Amennyire ellenszenves az elején(és az előző könyvekben) Chelsea,a végére hatalmas átalakuláson megy keresztül és baromira megszerethető lesz. Kezdetben,ahogy probál beilleszkedni,de kísérő tanárukkal együtt mindenkit ellenszenvesnek talál és magára haragít számomra nagyon vicces volt. Aztán Kambodzsában a rengeteg megpróbáltatás-vagyis az életét kockáztatva száll szembe egy drogbáróval-után rájön,hogy milyen jót tett neki az,hogy végre nem csak a mások lelkének eltiprásával foglalkozik,hanem használja ez eszét , barátokat szerez-nem olyanokat mint az otthoniak,Smink és Pink,bocsánat,Ashley és Steffani- és ujra szerelmes lesz.
Kicsit a szereplőkről:
*Chelsea:kis királylány,aki akkora galibába kerül,hogy a végén már az élete is veszélybe kerül. Vele kapcsolatban kiderül,hogy sokkal jobban helyén van a szíve és az esze,mint ahogy régebben mutatta. Egyik kedvenc karakterem lett,amivel nagyon meg lehetett szeretni a regény végére.*Houston:jaaaj,hát Houston...őt imádtam. Komolyan,annyira aranyos volt azzal az arroganciájával és okoskodásával és féltésével,hogy az valami elképesztő volt. A Chelseavel való szócsatái hatalmasat dobtak a könyv hangulatán.
*Ben:hát rajta,nincs mit ragozni,ő egy hatalmas nőcsábász. Bár rengeteg nem odaillő beszolása van,mégis ha baj van,akkor ott van és segít.
*Amy:a kis szende kislányról,akit mindeki félt kiderül,hogy egy nagyon harcias és bátor lány,akinél a külsője és a szendesége nagyon megtévesztő. Mindeki nagyon szereti,és az egyik legaranyosabb karakter a könyvben.
*Liz:én talán őt találtam enyhén feleslegesnek a könyben.Nem tudom,ő valahogy számomra nem nagyon csinált semmit,csak úgy ott volt. Én lehet,hogy talán őt kihagytam volna,de nem volt zavaró karakter sem. Szerintem elég semleges volt.
*Neal: ő a mindig pozitív kísérőtanár,aki annyira rózsaszínben látja a világot,hogy az már szinte hihetetlen.De szerencsére a könyv háromnegyedében nem jelenik meg,mint szereplő,csak beszélnek róla.
A könyv boritója nekem nagyon tetszett,és azt külön jónak és ötletesnek találtam,hogy a regényben lévő visszatérő mondat is rajta van.
Erre a könyvre 10-ből 9.5-t adnék,mivel baromira izgalmas volt,a szereplőkkel javarészt nem igazán volt bajom,a cselekmény nincs elnyújtva és túlragozva,jó a történetvezetés,de Chelsea anyja és apja miatt nem kapja meg a 10 pontot,mivel őket legszivesebben páros lábbal rúgtam volna ki a történetből.
Én mindenkinek ajánlom,nekem az egyik kedvenc könyvem lett(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése