#30 Könyvkritika: Leiner Laura - Nélküled

Azt a mindenét! Laura megint nagyot alkotott!

Körübelül nagyon tömören a fenti két mondattal tudnám leírni Leiner Laura Bexi sorozatának 4. kötetét. Mikor azt mondtam a Késtélre, a Hullócsillagra, vagy az Illúzióra, hogy eszméletlen jók, akkor Laura előrukkol valami újal, ami még az előzőnél is zseniálisabb. De komolyan. 2-3 napot vártam a befejezés után ennek a posztnak a megírására, hogy ülepedjenek le bennem a dolgok, és értelmes, nem túlzottan fangörcsös bejegyzést tudjak írni róla. Hát, majd mindjárt kiderül, hogy ez mennyire jön össze.

A történetről:

!!! Ezt a dölt betűs részt érdemes átugrania annak, aki nem olvasta még az előző részeket, mert, bár a Nélküledre nem feltétlen, de az előzményekre spoileres lehet!!!

Nagy Márk és Beka kapcsolata mindig is viharos volt. De amikor Beki 18 óra párkapcsolat után ismét szingliként találja magát a szobája padlóján, élete, és barátainak. családjának élete 360 fokos fordulatot vesznek. A Nutellába és tumbliba folytott életből barátnője, Evelin húzza ki, aki bemutat neki egy új fiút. Beki mindent megtesz, hogy boldog legyen az új sráccal, de amikor Nagy Márk hosszú csend után ismét bekerül a képbe, minden megváltozik. Ismét egy szerelmi háromszögben találja magát, csak most Késtél-Geri helyén valaki más van. A fiatal énekesnő tudja, hogy egyszer választás elé fogják állítani, de kit és mit  fog választani: a nyugodt és normálisnak mondható életet az új pasival, vagy a veszekedésekben, gyűlölködésékben és kibékülésekben gazdag életet, Nagy Márkkal.


A sztori izgalmasnak igérkezett már a könyv hátán lévő fülszöveg alapján is, és erről maga a könyv is tanubizonyságot tehet. Humoros, talán ezen a köteten nevettem a legtöbbet, fordulatos, aranyos, és Nagy Márkban gazdag ez a rész is. Talán annyi negatívumot tudnék mondani róla, hogy az eleje talán túlságosan is depisre sikeredett. Már szinte nekem is kedvem lett volna Nutellával a kezemben, pizsamában bekuckózni az ágyam sarkába és egész nap rebloggolni az összes szembejövő szomorú-szerelmes idézetet és idézetes képet Tumblr-en. De mentségére legyen mondva a könyvnek, a címéből tudható lehetett, hogy ez nem a legboldogabb rész lesz. Ezzel együtt, mikor Aszádék, Evelin, Anti, a trágár csellista, azaz Daniella és Nagy Márk visszatértek a történetbe, onnan  éreztem azt, hogy na végre, történik valami, és kikerülünk ebből a Nutellában és tumbliban gazdag légkörből. A vége pedig... Te jó ég, már jó pár napja befejeztem a regényt, de még mindig ha visszagondolok rá, elkap a düh, hogy hogy lehet ilyen vége. Egyszerűen olyan brutális függővége van, hogy legszívesebben vérben forgó szemmel ordítoznál az ötödik kötetért. Hát igen, Laura és az ő híres-neves függővégei. Nem is tudom, hogy miért csodálkozok egyáltalán rajta...

A karakterekről:

 

Minden alkalommal kitérek erre a pontra, még a sorozatok kötetei alkalmával is, mert a történet előrehaladtával a karakterek is fejlődnek. Persze, csak a jó regényekben, ezt azért tegyük hozzá.

Beki/Beka/Bexi/Rebeka, ahogy tetszik: most igazán mondhatnám rá, hogy a könyv elején eléggé irritáló volt a folyamatos nyafogásával, de annyira átéreztem a helyzetét, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy idegesített. Ott viszont, ahol kijelenti, hogy kedveli az új srácot, jött, hogy agyonüssem és közben a fülébe ordibáljam, hogy "Te csak ne kedvelj senki mást Nagy Márkon kívűl!!". Viszont már megint nem látott a szemétől ez a csaj. SPOILER - Márk kábé százezerszer elmondja neki, hogy hiányzik neki, megbánta és szereti még mindig, de Beka inkább végig nyafog, hogy tuti, hogy nem igaz, csak szórakozik vele, stb stb. LÁNYOM, HÁT TE TELJESEN MEGBUGGYANTÁL?! Nagy Márk azt mondja neked, hogy hiányzol neki, te meg mész az unalmas fiúdhoz... *szemforgatás* - SPOILER VÉGE. Összességében, ebben a részben eléggé depis volt a karaktere végig, így most nem nyerte el a "Kedvenc női karakter" címet, de azért elviselhető. :)

Én nem tudom ki ez a srác, de OMG *.*

Nagy Márk: na jó. Ha eddig olvadoztam tőle, akkor most valami új jelzőt kéne kitalálni rám. Már szinte pofátlanul aranyosan viselkedik és mindig képes előrukkolni valami teljesen váratlannal. Az meg, ahogy harcol Bekáért, hát az már nem fejezhető ki szavakkal, annyira szívmelengető. Asszem az új versenyszellemtől és féltékenységtől túlbuzgó lett a kedvenc Nagy Márkom. Wait? Miabánat?! Mindegy, a lényeg annyi, hogy Nagy Márk most is hozza a formáját, és csak elájulni lehet tőle.

Evelin és a Fogd Be Aszád: ez a négyes még mindig a legeslegjobb csapat, bárhány könyvet is olvasok el. A srácok humorosak, és kicsit féltő bátyjok, de mégis szabadszájúak, és bármilyen helyzetben megmondják a tutit. Evelin pedig teljes mértékben illik Bogyó, Pepe és Pudig közé. Nagyon nagyon egyre jár az agya a srácokkal, de mégis, ha kell, a punk gyerekénekesből átvált sima lánnyá és hagyja, hogy Beki a vállán sírjon. Azt kell mondjam, jobban bírtam, mint Bekit. És ez azért elég nagy szám...

Körte: rágondolok, és a sírás kerülget. Annyira de annyira sajnáltam Körtét, mikor pedig végre megvallotta Bekinek, hogy mi a baja teljesen összeszorult a szívem. Már-már én éreztem rosszul magam, hogy ennyire egyedül maradt, és bűntudatom volt a többiek helyett is. Aztán, mikor végre újra visszatért a "megszokott Körtés" állapotba, majdnem sírtam, olyan boldog voltam tőle. Ha tehettem volna egy-egy jelentben hatalmas medve-öleléssel adtam volna tudtára az együttérzésemet. De kitalált karakter lévén ez nem volt lehetséges, úgyhogy inkább khm... a könyvet ölelgettem... khm...

A riksás srác: egyetlen egy jelenetben van benne, de kedvenc karakterem lett. Körübelül olyan funkciója van, mint a Szent Johanna Gimiben Pistinek, annyi különbséggel, hogy a 'riksás srác' legalább tényleg létezik. Sajnáltam, hogy olyan kicsi szerepet kapott, én rengeteget röhögtem a karakterén. Szerintem egyszerűen zseniális volt. :D

Pí és Nádor Gergő: fogjatok le, mert ha tehetném laposra verném mind a kettőt. Gyűlölöm mind a kettőt. Egyszerűen ritka ellenszenves karakterek. Geriből meg amilyen arrogáns seggfej lett - bocsánat a kifejezésért - az kiábrándító. És Beka egyszer szerette ezt az embert... Pí pedig mindig is bunkó és aljas ember volt, rajta nem tudok csodálkozni, de Geri... És miaz, hogy GERINÁTOROK?? Milyen agymosással lehet bárki is Gerinátor, mikor Márker, érted, MÁRKER is lehetne... Nagyon remélem, hogy köztünk nincsenek Gerinátorok. Ha meg mégis, könyörgöm, mondjátok el, hogy miért, tényleg, létszi.

Most muszáj leálljak, mert ha így folytatom akkor ez a bejegyzés végtelen hosszú lesz, és minden egyes szereplőt, aki csak levegőt vett a könyvben felsorolnék, úgyhogy lépjünk inkább tovább.

A boritóról:

Először tökre tetszett. Aztán minnél tovább néztem, annál förtelmesebb lett az a zongora. Nagyon remélem, hogy az ötödik rész boritója még ha ugyanilyen stílusú is lesz, valamivel jobban fog majd kinézni mint ez...

És ha már itt tartunk, egyszerűen nembírom ki, hogy ne tegyek említést az összes új boritóra, de mivel ez a bejegyzés a Nélküledről szól, így tényleg egy-egy mondattal jellemzem az összeset:
Szent Johanna Gimi: miiieez? Kérem vissza a régit!! Borzasztó az a post-it-es megoldás...
Bábel: jobb lett, mint az eredeti, igazán fesztiválos feelingje van, nekem bejön.
Akkor szakítsunk: ugyancsak mi a fene ez a boritó? Szavakat nem találok arra, hogy ez mennyire bűnronda lett. Fakó, és semennyire nem kelti fel az ember figyelmét. A régi itt is sokkal de sokkal jobb volt, még szerencse, hogy nekem a régi kiadás van meg.
Bexi 1 és 2, vagyis a Késtél és a Hullócsillag: azt kell, hogy mondjam, hogy ebben az esetben is jobbak lettek az újak, mint a régiek voltak. És legalább mostmár az egész sorozatnak egységes stílusú a boritója, ami végülis azok számára is pozitívum lehet, akiknek egyébként nem tetszik az új fedő.

Összvéleményem:

Mindent összevetve tehát, nekem tetszett ez a rész is, azzal együtt, hogy depisebb volt, mint amihez eddig szoktunk, de mivel nem volt azért még a "szétbőgőm a fejem, annyira szomorú" kategóriás, így azt kell, hogy mondjam, hogy ha pontoznom kéne márpedig kell akkor én 10-ből 9.5-t adnék rá. Azt a 0.5-t muszáj levonnom az eleje miatt, mert az lehet már egy picit túlzás volt,legalább is nekem. De nincs mit tagadjam, tűkön ülve várom az ötödik részt. Aztán majd a hatodikat. Aztán majd sírok, hogy vége lett. Majd újraolvasom az egész sorozatot. Megint sírok, hogy vége lett. Ördögi kör, értitek.

Romantika pls.

Najó, egy kicsit elkalandoztam. Búcsúzok tőletek, nemsokára remélhetőleg ismét jelentkezem, addig is sziiasztok!

U.i.:  "Mi mind Toxi ellen vagyunk!"