#2 Becses Bölcsességeim

Nem is olyan rég írtam magyarházi kapcsán a következő fogalmazást mondtam már,hogy szeretem a magyarházikat?De amúgy csak akkor,ha van kedvem és megszáll valami rég elhunyt nagy író szelleme az ihlethez.A feladat a következő volt:"Írj 20 mondatos anekdotát a következő címmel:Paszulyleves a nyakamban". Na igen.Mikor feladták,semmi,de semmi ötletem nem volt hozzá.Aztán mikor egy este nekiláttam megírni,csak úgy ömlött belőlem a szó.A végén már alig bírtam abbahagyni. :D


Tessék,olvassátok el ti is,és szórakozzatok rajta egyet.

 

Paszulyleves a nyakamban

   Átlagos napnak indult a mai.Felébredtem,kikászálódtam az ágyból,elvonszoltam magam a fürdőszobáig,majd vissza.Felöltöztem,fogtam a táskám és elindultam az iskolába.Sötét,mogorva reggel volt,az utcán egy lélek sem,így egész tűrhető időn belül beértem.Bementem a terembe,és igyekeztem minnél láthatatlanabb lenni,ugyanis nem voltam éppen fényes hangulatban.Ha tehettem volna,akkor zenét hallgatva a padra borultam volna,fel sem kelve onnan az utolsó kicsengetésig.De persze ezt nem tehettem meg.

   Az órák is hagyományosan teltek.Ha éppen nem készültem kómába esni,akkor barátnőmnek szidtam,úgy nagyjából,mindent.Hogy miért van ilyen idő,miért kell korán menni suliba,miért tanuljuk ezt meg azt a tantárgyat,miért tanít ez a tanár minket,meg úgy egyáltalán,miért élünk.A nap végére már mindkettőnket az agybaj kerülgetett.Csak kit miért.Engem a fent felsoroltak miatt és az amúgy is rossz hangulatom miatt,őt pedig amiatt,hogy egész álló nap be sem állt a szám és minden létező dolgot megkritizáltam.Fogalmam sincs hogy,de nagy nehezen átvészeltük ezt a napot is.

   Elindultam haza.Senkihez és semmihez nem volt kedvem,így zenét hallgatva,az arcomon a tipikus 'mindenkit utálok' arckifejezéssel ballagtam az utcán.A házunk elé érve konkrétan ráfeküdtem a csengőre,mert semmi kedvem nem volt előhalászni a lakáskulcsomat,és amúgy is,ha nekem rossz napom van,ne legyen jó másé se.Kicsörtetett anyám az ajtóhoz,beengedett és elmondta,hogy már megint mi a bajom,és vegyem elő a kulcsomat és jöjjek be magam.Nem volt kedvem veszekedni,így inkább bementem az étkezőbe,majd ledobtam magam az egyik székre,ezzel is jelezve,hogy adjon ebédet,aztán meg csináljon amit akar,de engem hagyjon békén.

   Anyám már ekkor kezdett ideges lenni,de még nem szólt semmit,csak elémtette az ebédemet.Egy tányér paszulyleves nézett vissza rám az asztalról.Na nem,én ezt biztos nem eszem meg,hisz ki nem állhatom!

   Ekkor viszont már anyámnál is elszakadt az a bizonyos cérna.Fogta a tányért,és az egész tartalmát a nyakamba borította,majd a tányért visszatette az asztalra és otthagyott engem.Én pedig csak álltam,akarom mondani,ültem ott megkövülten és próbáltam feldolgozni az előbbieket,majd hirtelen kitört belőlem a nevetés.

Részlet Brigi zseniális fogalmazás-gyűjteményéből...

Remélem ti is élveztétek annyira ezt a kis szösszenetemet,mint amennyire én élveztem megírni.

Mi a véleményetek róla?

Tudassátok velem egy pipálás,egy komment vagy egy feliratkozás formájában.

Nemsoká újra jelentkezem.Addig is,sziiasztok!

#26 Könyvkritika: Kelly Oram-Cinder és Ella

Ha már Valentin-nap van,akkor:

Valentin-nap alkalmából melyik másik könyvről is írhatnék véleményt,mint a nagyon-romantikus,nagyon-meseszerű,és nagyoon-imádom kategóriás Cinder és Elláról.Igen,én nagyon-nagyon-nagyon szerettem.Kelly Oram most sem okozott csalódást.

Miről is szólt:

Ella élte a boldog életét: vezette a könyves és filmes blogját,és amikor csak tehette a legjobb barátjával beszélt,Cinderrel,akit személyesen egyáltalán nem ismert,csakis a cyber-téren keresztül.Aztán elérkezett Ella 18. születésnapja,ami ahelyett,hogy egy boldog nap lett volna neki,inkább tragédiába torkollik.Elveszti édesanyját,8 hónapig korházban ül,műtét műtétet követ,azért,hogy minnél emberibb külsőt formálhassanak neki ismét,azok után,hogy a teste jelentős százaléka megégett.És,csak hogy legyen hab,azon a bizonyos tortán,muszáj az apjához költözzön,aki még kicsi korában elhagyta őt és az anyját,egy másik nőért,és annak 2 lányáért.

Ella utál ott lenni:utálja a mostohaanyját,mostohahúgait,az új sznob iskoláját.Aztán az ég kiderül,találkozik Viviannal,akivel egyből legjobb barátnők lesznek,az egyik mostohahúgával is sikerül elsimítsa nézeteltéréseit,így már Juliette is az ő oldalán van.Hozzájuk csapódik még a suliból az egyik szexi srác,Rob is,aki minden áron szeretné meghódítani Ellát,és ezt nem is rejti véka alá.Csakhogy Ella szíve már a cyber-téri legjobb barátjáé,Cinderé,akivel a baleset napján beszélt utóljára.Barátai unszolására ismét felkeresi a fiút,és ezzel a tettel ismét robban minden a lány életében.

A történet valami zseniális.Imádtam minden szavát Ellának,és a Cinder,akarom mondani,Brian részek még cukibbá tették az egész könyvet.Mindig vártam,hogy mikor pillanthatok be ismét Brian egyáltalán nem hétköznapi életébe,amiről Ella abszolút semmit nem tud.Szóval na,zseniális.

Meg nekem okozott egy kellemes csalódást.Úgy álltam neki a könyvnek,hogy csupa olyan véleményt hallottam,hogy "jaaaj,én már az első mondattól sírtam rajta", "annyira szomorú és mégis,aww", "sokkal komolyabb témája van,mint a többi LOL-nak",stb. Naigen. Tényleg egy kicsit komolyabb témát dolgoz fel ebben a könyvben Kelly,de nem tudom milyen idegrendszere van annak,aki már az eleje óta sírt. Szerintem nem volt benne egy olyan rész sem,ami az a tipikus na-megyek-és-zokogok-egy-sort.Nem.Egyáltalán nem.És most nézhettek engem érzéketlennek,meg ilyennek és olyannak,de nekem nem is jött,hogy sírjak rajta.Maximum csak a nevetéstől.Mert szerint inkább vicces volt,mintsem szomorú.Na,de ízlések és pofonok ugyebár.

Szereplőinkről pár szót:

Ella:ő talán az egyik lelkileg legerősebb könyves karakter,akivel eddig találkoztam.Amennyi szörnyűségen keresztűlmegy,és mindig képes újra és újra feltápászkodnia a padlóról.Emellett imádtam,hogy nagyon jó humora volt,és bármikor képes volt beszolni Cindernek,ha annak az egója már az eget verdeste.Bátor,és javarészt mindig tudja mi a helyes,és nincs szíve kihasználni az embereket,még ha azok meg is mondják neki,hogy nyugodtan megteheti.És ezt most valószínűleg csak azok értették akik olvasták a regény vagy még azok se.

Fogalmam sincs,ki ez a pasi,de ő tiszta Cinder

Cinder/Brian:híres színész,akit a stábja és az apja úgy ugráltat,ahogy nekik tetszik.Emellett tökéletes könyves álompasi:szexi,humoros,szeretnivaló,hatalmas szívű,egója már az eget verdesi és könyvmoly.Kell ennél több? Nem,szerintem sem. :D Cindernek van egy-két nagyon aranyos megmozdulása Ellára nézve,viszont néha akkora kliséket levágott,hogy jött hogy nyakon csapjam,hogy azonnal térjen magához.És szerencsére nyakon csapás nélkül is hamar magáhoztért.

Vivian:nem tudom ki hogy van vele,de én nagyon imádtam.Kedves volt,vicces,és tipikusan az a legjobb barátnő,aki mindig kikotyog valamit,ezzel kínos helyzetbe hozva téged.De persze ezt sem szándékosan teszi ugyebár.Vivian állandó vidámsága és lelkesedése rám is átragadt az olvasás során. :) 

Juliette és Anastasia:kezdetben mindkettő az a tipikus gonosz mostohatestvér volt.Aztán Juliettenél elég hamar megtört a jég,és ellenségek helyett inkább barátok lettek Ellával.Ana viszont...hát ő egy liba.Amennyire megszerettem Juliette-t,annyira megutáltam Anat.Ő egy gonosz hárpia,amikor csak tudott,keresztbe tett Ellának.De ugye a tündérmesékben mindig a jó győz,és a Cinder és Ella egy tipikus tündérmese.

Ella apja:na igen.Róla is folyamatosan azt olvastam,hogy mennyire utálatos meg így meg úgy.Nekem nem volt komoly bajom vele.Néha fellángolt vele szembe a dühöm,néha lecsillapodott.Viszont,nekem Ella anyja sokkal ellenszenvesebb lett a könyv végére. Mert oké,ha utálod Ella apját,de azért az anyja se volt egy szent,és egy-két dolog azért volt az ő számláján is.

A karakterek kidolgozottak,aranyosak,szerethetőek javarészt.Megvolt minden,ami egy jó tündérmeséhez kell:gonosz mostoha,halott szülő,gonosz mostohatesók,a jótündér,vagy tündérkeresztanya és persze a szőke herceg,fehér lovon. Mindig is szerettem a tündérmeséket,de szerintem ez lesz a legújabb kedvencem... :D

Na,és akkor az összvéleményem:

Ha egy szavas véleményt kéne mondjak róla,akkor azt mondanám,hogy imádnivaló.Tökéletes történet,eszméletlenül aranyos szereplők,szexi herceg.Könnyed és mégis komoly.Szavaim nincsenek rá.

Ha pontoznom kéne,akkor 10-ből 10*-t kapna,mert...mert megérdemli,na.Kell én ezt még magyarázzam?

Így a bejegyzés végén kívánok minden boldog szerelmespárnak boldog Valentin-napot,a többieknek meg:remélem ti is megtaláljátok majd a ti Cindereteket,aki tündérmesévé változtatja az életeteket.Én pedig megyek,és keresek egy újabb könyves álompasit,akivel ünnepelhetek,és akitől elolvadhatok és sóhajtozhatok,hogy mennyire imádom.

Na jó,a különkiadásnak vége,a következő bejegyzésig sziiasztok! :)

#7 Mi van velem?: Hatalmas haul...

...avagy mit kaptam Mikulásra/Karácsonyra/Szülinapomra

Tudom,tudom,hol van már karácsony,de halogatnom kellett ezt a bejegyzést,mert mindenáron bele akartam tenni a szülinapi ajándékaimat is.Ígyhát ilyen menő módon februárban kerül fel ez a bejegyzés. :D

Amint már mondtam meg a címből is kiderülhetett háromszorosan voltam megajándékozva a télen,így aztán szép számban bővült a könyvtáram.Ünnepekre kategorizálva mutatom be,hogy mikor mivel leptek meg engem. :) Lássuk is!

Mikulás:

Csodával határos módon az ünnepsorozat első "állomásán" csak egyetlen egy könyvet kaptam,azt is nagyszüleimtől.A szóbanforgó könyv pedig mi is lehetett volna más,mint az általam nagyon-nagyon várt Leiner Laura regény,az Illúzió.Örültem neki,mint majom a farkának,és túlságosan hamar ki is olvastam.

Lépjünk tovább.

Karácsony:

Húú,na itt aztán lesz mit soroljak,ugyanis eszméletlenül sok könyvet kaptam.Először is,az én egyik nagy szerelmemet,az Obszidiánt,J.L. Armentrout-tól.Tipikus fangirl reakció volt:"Anya,Daemon Black,Daemon Black,Daaaeeeeeemmoooooooooon Blaaaaaack!!!!!!"Hát igen,egy kicsit magával ragadott az a bizonyos hév.Ezen felül még 4 P.G. Wodehouse regény várt a fa alatt,cím szerint a A kék ruhás lány/Az életművész/Egy pelikán Blandingsben/Forduljon Psmithhez.Valamint egy e-könyv olvasó is várt rám,aminek eszméletlenül örültem talán jobban,mint Daemonnek,de pszt.
Ez volt a szűkebb család.Most pedig jöjjenek azok,amiket "külsősöktől" kaptam.Először is,egyik hatalmas kedvencem lett az enyém,nem más,mint Gayle Forman Ha maradnékja.Ezután következik Julie Anne Peters regénye,az Amikor ezt olvasod,én már nem leszek.Hát,érdekes volt.A következő nem volt más,mint Kelly Oramtól a Cinder és Ella.Tetszett,nagyoon tetszett.

Ezzel a karácsonyom is lezárult,így jöjjön a kedvenc részem,a szülinapom.

Szülinap:

Azta! Így tudnám jellemezni az egészet.Annyi imádnivaló könyvet,könyvjelzőt és polót kaptam,hogy csak na!De lássuk is akkor szép sorban.

Barátnőim a következőkkel leptek engem meg:Veronica Roth-tól a Beavatott,Sarah J. Maas-tól A tűz örököse,valamint két "eszéletlenül-imádom" kategóriás poló tulajdonosa is lettem,az egyiken a "Daemon Black is mine,so don't dream about he." a másikon pedig a "My blog is better than your vlog" felirat díszeleg.Ezek mellett pedig ottvan egy csomó sajátkészitésű könyvjelző,amiket szintén nagyon-nagyon imádok.

A család és a családi barátok sem maradhatnak ki a sorból.Általuk lettem a gazdája a következőknek:Susanne Collins-tól Az éhezők viadalának,Jesse Andrewson-tól az Én,Earl,és a csaj,aki meg fog halninak,J.L.A.-tól a Shadows-Árnyaknak,James Dashnertől Az útvesztőnek,valamint Jean-Claude Carriére és Umberto Eco-tól a Ne remélje,hogy megszabadul a könyvektől című könyveknek.


Tehát,az emberek elláttak engem olvasnivalóval,én pedig hősiesen belevetettem magam az olvasásba,úgyhogy szerintem elég sok könyvkritika várható mostanság már így is tervben van legalább kettő.

A bejegyzés végére pedig mi más maradhatott,mint a várva várt kép,ami igazolja,hogy valami nem okés velem,hogy 14 évesen egy rózsaszín,csilivili tortával a fejemen vonulok végig az utcán.Ne is firtassuk...

Ennyi lett volna ez a haul-szerű bejegyzésem,ha tetszett nyomj egy pipát,kommentelj,iratkozz fel,és várlak vissza a következő bejegyzésemnél is.
Addig is,sziiasztok! :D

#25 Könyvkritika: Móricz Zsigmond-Légy jó mindhalálig

Egymillió fajta boritó van,nekem ez tetszett a legjobban

 

Ritkán húz fel könyv,de ennek sikerült...

Le kell,hogy szögezzem,hogy ezzel a könyvvel nem az a bajom,hogy háziolvasmány volt.Nem,mert magamtól is elolvastam volna,mert vonzott a címe,és miután musical formájában láttam,még tetszett is a történet.

Nem is az,hogy régimódi stílusban van megírva tele régi szlenggel.Még azt is elviseltem valahogy.

De az,ahogy az a Nyilas Misi viselkedik,hát az engem kiborított.

De inkább kezdem az elején,hogy ti is megértsétek miről hablagylok itt.

Miről is szól ez a fenomenális műalkotás:

Misi,tisztességes nevén Nyilas Mihály,a debreceni kollégium lakója,és a második B osztályba jár.Szegény családból származik,ezért mindene a tanulás,hogy majd később tudja segíteni a szüleit.Tehát tanul,és mivel kis eminens,megkéri egyik tanárja,hogy tanítsa az egyik osztálytársát 2 forintért egy hónapban matekre és latinra.Misi belemegy,és közben szerez még egy munkát:minden nap felolvasni jár egy órát egy vak öregúrhoz,aki ezért neki egy hónapra 3 forintot fizet.Tehát Misukánk tengeti-lengeti a napjait,tanul,sír,felolvas,tanít,sír,retteg,sír,szomorú,sír,depressziós,alszik.
Aztán egy lutrira tett pénz miatt egyszerre fordul a kocka,és Misi hazugságból hazugságba esik,aminek vége az lesz,hogy egy eléggé nehéz döntést kell meghozzon.

MIÉÉÉRT??!
Ez az egy kérdés zakatol a fejembe a regényre gondolva.
Nemt'om mi volt a stílus Móricz idejében,de hogy manapság biztos nem lenne ezzel,így megírva,nagy sikere,az 100 százalék.

A történet édes.Nekem kimondottan tetszik maga a sztori.Ezért is akartam mindenképpen elolvasni.Még a régies nyelvjárásba is bele tudtam rázódni a második-harmadik fejezet környékén az egy mostani regényben felér négy fejezettel.De hogy engem az a Nyilas Misi mennyire idegesített! Nem volt elég,hogy egy fejezet tele van történelmi leírások kavalkádjával,és hosszú,és tele van értelmetlen cselekedetekkel.Nem.Móricz gondolt egyet,és azt mondta magában:"Na,ezek a szerencsétlenek a jövőben nehogy már élvezni tudják a regényemet.*vigyorgás* Misike legyen egy idegesítően hisztis karakter,akinek mindig legyen már oka sírni,had verjék a falba a fejüket a jövő gyermekei!*ördögi kacaj*"

Ha már úgyis beleéltem magam a karakterek jellemezésébe,lássuk részletesebben őket.

Minden a drága kis szereplőinkről:

Most jön a feketeleves.

Szerintem ez a gyerek is annyira unta a saját karakterét,mint én őt

Nyilas Misi:Jézusatyaúristenem! Nem lehet még egy múltszázad beli srác sem ennyire érzékeny lelkű könyörgöm! Nekem abszolúte nincs bajom azzal,ha egy fiú sír vagy ilyesmi.De azért az érzékenységet is lehet túlzásba vinni.Misi pedig határozottan túlzásba viszi.Sír azon,hogy levelet kapott otthonról.Sír azon,hogy két,számára vadidegen testvér veszekszik.Sír azon,hogy felolvasni jár.Sír mindenen.Csinálnak vele valami JÓT,erre ő mit csinál?BÁNATÁBAN sír."Hátdekönyörgöm,miért?Mi a baja már megint?" Ezzel a kérdéssel álltam szembe minden egyes oldalon. Ha nem éppen Misi teljesen értelmetlen pánikáról,és nem 50 oldalas történelmi mesékről olvastunk,akkor biztos,hogy Misi sírt,mert Móricz több cselekményt nem tudott adni Misukának,csak azt,hogy sírjon.Misuka pedig sírt.Ez van,kemény dolgok ezek.

Gimesi,akinek a könyv végére sem tudtuk meg,hogy pontosan hogy is írják a nevét:Na,a másik jómadár.Móricz azt gondolta,mikor Gimesit teremtette:"ha már Misinél annyira bevállt az értelmetlen-cselekedés tulajdonság,használjuk fel ennél a szerencsétlennél is".Miért kellett egy ennyire cuki szereplőt elrontani?Nagyon hosszú ideig tökre bírtam Gimesit,és még néha azon is elgondolkoztam,hogy hogy lehetnek Misivel legjobb barátok(idézem Misit:"Szerelmes voltam Gimesibe."Azért ezt így mai szemmel nézve eléggé félre is lehet értelmezni...).Aztán,bumm,jön egy tök értelmetlen cselekedet,amivel szépen ki is esett a kegyeimből.Tehát ennyit Gimesiről.De pozitívumnak még annyit,hogy ő legalább nem sírt.Nembaj,Misi sírt helyette is.

Orczy:Orczy talán a legnormálisabb szereplője a könyvnek.Őt nagyon bírtam.Eszes volt,kedves,és úgy viselkedett,mint egy normális 12 éves gyerek.Komolyan mondom,őt végig kedveltem.Szerintem ő lett a kedvenc szereplőm.Meg amúgy is,bírom a cuki 12 éveseket. :D

Szerintem nincs értelme több főszereplőről írjak,ugyanis akkor a fél szereplőgárdát felsorolhatnám.Az meg úgyse érdekel senkit.Amúgy is,érdekel egyáltalán valakit az egész könyv?? Nem látok túl sok jelentkezőt...

 A kőkemény összvéleményem:

Na,most vagyok igazán bajban.Ugyanis az egy dolog,hogy lefikáztam az egészet,de magával a történettel nem volt végülis bajom.Mert az még kifejezetten tetszett is.Csak ne a múltszázadban íródott volna!

Sokkal kevesebb sírással,történelmi és politikai filozófáció nélkül szerintem élveztem volna.De,ezekkel tele volt.Így Brigi nem élvezte.És Brigi szomorú.És Brigi dühös és legszívesebben leordítaná Móricz fejét,hogy azonnal írja meg normálisan.És utána Brigi boldog lenne.

Komolyra fordítva a szót.Ha pontoznom kéne,akkor 10-ből 3.5-t adnék rá,ugyanis ennél többet egyszerűen nem bírok adni rá.Ez a 3.5 is ebből áll:a hivatalból kirendelt 1,és a történet témája 2.5.Higyjétek el,nekem is fáj a szívem ezért a könyvért,mert nagyon nagy reményeket fűztem hozzá.De egyszerűen nem,ez nem az én "örökké-örökké imádni fogom regényem".Talán majd valaki másnak.

Na jó,ennyi belőlem mára,nemsoká remélhetőleg újra jelentkezem,egy Mikulás-Karácsony-Szülinap ajándékösszegzéssel nyugi,KÖNYVEKET kaptam,nem nemtudom miket.Azért is teszem fel majd ide őket.És nem,nem felejtettem el a képet a suliba-vonulásomról.Majd abban a bejegyzésben bennelesz az is. :D

A következő bejegyzésemig sziiasztok! :) Ja igen,legyetek jók mindhalálig és nem sírjatok sokat! :*