#39 Könyvkritika: Matthew Quick - Boy21

Talán velem van a baj, és én vagyok túl érzéketlen ehhez a könyvhöz, de elég nagy nehézséget jelentett elolvasni ezt a csekély 253 oldalt. Na de kezdjem az elejétől.

A napokban befejeztem a Napos oldal írójának nem mintha olvastam volna a Napos oldalt, ezt csak a borítóról puskáztam másik regényét, a Boy21-et, ami, hogy is fogalmazzak, kicsit sem lett a kedvenceim egyike. Én nem mondom konkrétan, hogy rossz volt és időpazarlásnak éreztem, viszont annyira jó se. Mikor úgy a könyv felénél jártam, kíváncsiságból felnéztem molyra, hogy ott mennyire van értékelve és körülbelül milyen véleménnyel vannak róla. Esküszöm ledöbbentem, mikor egyik istenítő hozzászólást olvastam a másik után. Nem mintha hagynék félbe könyvet, de már csak ezek miatt is végigolvastam, mondván, hátha a végére megváltozik gyökerestől a véleményem. Azt nem mondhatom, hogy teljes mértékben megváltotta a vége a világomat, de talán mintha javított volna valamit a helyzeten.


A történetről:

A történet középpontjában egy csonka, szegényes családból származó Finley áll, akinek a kosárlabda és barátnője, a szintén kosarazó Erin jelenti a világot.
Végzős évüket úgy tervezik, hogy mind a ketten mindent beleadnak a kosarazásba, hogy majd felvegyék őket valamelyik kosaras egyetemre, így el tudjanak menekülni abból a koszfészekből, ahol élnek. Azonban minden megváltozik, mikor Finley edzője megkéri a fiút, hogy barátkozzon a sulijuk új diákjával, Russ-al, aki most költözött a városba a nagyszüleihez, miután szülei brutális gyilkosság áldozatai lettek. Emiatt aztán Russ kicsit sem mondható normálisnak: traumái miatt azt hiszi, hogy az űrből érkezett a Földre, és hogy a szülei el fognak érte jönni, mikor befejezte a küldetését a bolygon.
Azonban ahogy telik-múlik az idő, a kosárlabdázás mind a kettőjük életét megváltoztatja. Amint Russ egyre jobban lesz, úgy Finley egyre rosszabbul. Mindezek mellett mégis összebarátkoznak, de az idill nem tart sokáig, mint ahogy ez lenni szokott, természetesen történik valami ami felbolygatja Finley egész életet.

Szögezzük le még most, az elején. Nekem abszolút tetszik maga a történet. Nem is tudom, szerintem inkább a kivitelezéssel van bajom. Kövezzetek meg, de összecsapottnak érzem. Talán a terjedelem miatt.
Az első fele számomra eszméletlen vontatott volt, körülbelül semmi nem történt azon felül, hogy Finley edz, Finley nem érti miért pont őt választotta az edző Boy21 pesztrálására, Finley megint edz, Finley Boy21-el lóg, majd, a változatosság kedvéért edz. Nem tudom megérteni mégis milyen mély és szívszorító dolgot kéne ezekbe belelássak.
A második fele már végre valamivel izgalmasabb volt, végre történt is valami benne azon felül, hogy Finley edz. Viszont egy hatalmas bajom végig megmaradt: túl sok volt az elvarratlan szál. Spoiler: miért pont Finleyt választotta ki az edző Russ mellé? Mert az övé volt a 21es mez? Ki és végülis miért gázolta el Erint? Oké, maffia, de pontosan mi történt abba az időszakban Erinnel? Miért tudunk csak olyan keveset Finley családi hátteréről? A nagyapa valamit tett-vett a maffiánál, aztán lopott, majd bosszú, és a tata lábatlan, az anya halott. De pontosan miért volt a tata maffiózó? ésatöbbi. Spoiler vége. Csomó érdekes szál lett volna ebbe a könyvben, amiket szépen ki is lehetett volna fejteni, ha az írónak nem az utolsó 10 percben jut eszébe, hogy válaszokat is kéne adni. Biztos csak én kötök bele ilyenekbe, de nekem akkor is hiányoztak a részletek a háttérsztorit illetően, nem volt elég ez az utalgatásos-információ csepegtetős megoldás. Nem azért veszek meg egy könyvet, hogy a felét a sorok közül kéne kiolvassam. Én a leírt sorokat akarom elolvasni!


A szereplőkről:

Bennük még láttam a potenciált, de valahogy egyiküknek se volt ideje egy szépen végigvezetett jellemfejlődésre. Pedig alapjáraton különlegesek voltak...

Finley: ennyire semmilyen főszereplővel rég volt dolgom. Kosarazgatott, elvolt Erinnel, de érte sem rajongott úgy nyálasan soha, akkor ápolta a nagyapját, mindig megállapította, hogy Russ bolond, és valahogy sose értett semmit. Nem volt humora, meg úgy egyáltalán, semmi különleges ismertetőjegye. Őszintén szólva, szerintem miatta volt unalmas az egész. A főszereplőnek az lenne a dolga, hogy előrelendítse a történetet. Ő meg... inkább még visszahúzta.

Russ/ Boy21: ő édes volt. A maga furcsa módján, de édes volt. Személy szerint engem sokkal jobban érdekelt volna az a folyamat, hogy hogyan gyógyul meg/ ki abból a traumából, amit a szülei halála okozott neki, mint Finley szerencsétlenkedései. Sajnos ez elmaradt, és egy éles váltással Russ egyszercsak már újra önmaga volt, vége volt mindenféle űrös téveszméjének, és még ez is háttérbe szorult Finley nagy traumája miatt. Sokat dobott volna a könyvön, ha felváltva lett volna Russ és Finley szemszöge, mert szívesen megnéztem volna Boy21 felfogásában is a történteket.

Erin: talán rá tudnám egyedül azt mondani, hogy normális volt. Ő előtte is nagy sport karrier volt, mégis képes volt normálisabb életet élni, mint a pasija, aki ezzel szembe olyan volt, mint akit beskatulyáztak és nem képes és nem is akar kitörni onnan. Erin volt az egyetlen, akit kicsit is meg tudtam érteni. Aztán meg nagyon sajnálni... Egy szó, mint száz, nekem ő volt a kedvencem mindenki közül.

Mint már feljebb említettem, szerintem ennek a könyvnek szüksége lett volna még úgy 100 oldalra, hogy azt mondhassam rá, hogy jó volt. És nem a kurta-furcsa véggel volt a bajom. Hanem ezzel a tessék-lássék felépítéssel. Nem tudom, ennek az írónak minden könyve ilyen, vagy csak ez sikerült ilyen furcsán... írjátok meg, mert esküszöm nagyon érdekel.



Összegzés:


Mindent összevetve, ha pontoznom kéne, akkor 10-ből 4,5-öt adnék rá. Nem lesz egy maradandó emlék, se pozitív se negatív értelembe, nem lesz egy évekkel később újraolvasós "Hátha majd most...". Ez egyszerűen felkerül a polcra, és többet nem lesz levéve onnan. Úgyis olyan pozitív ez a blog, épp itt volt az ideje már egy kis csalódásnak. 

Nektek mi volt a véleményetek a könyvről? Csak nekem nem tetszett? 😂 Írjátok meg nekem kommentbe.
Hamarosan újra jelentkezem. Addig is, sziiasztok!

#38 Könyvkritika: Sarah J. Maas - Üvegtrón

Jégből van a szíve. Acélból az akarata. A könyörtelen orgyilkos. - Ahhoz képest meglehetősen kamaszlányosan viselkedik... 

Már lassan egy hónapja is van annak, hogy befejeztem az Üvegtrónt, de csak most jutottam odáig, hogy írjak is róla. Valamiért elég szkeptikusan álltam kezdetben hozzá, nem hittem volna, hogy én is tagja leszek a fandomnak, aztán valahol a 3. fejezet táján mindenféle kétségem elszállt afelől, hogy pénzkidobás volt megvennem ezt az igencsak vastag regényt.

A történetről:

Celaena Sardothien egy gyönyörű kamaszlány, azonban élete kicsit sem hétköznapi: az emberek már csak a neve hallatától is megrettennek, ugyanis ő Erilea legtehetségesebb orgyilkosa. Az orgyilkosok királya, Arobynn Hamel képezte ki még kicsi korában, így Celaena büszke is volt a címére. Azonban valami balul sült el, Celaenat elkapták, Adarlan királya pedig elítélte őt, így Távolvégbe került, a bányákba, hogy ott majd a fagy, a munka, az ehínség végézzen vele. Azonban egy napon rámosolyog a szerencse: a jóképű Westfall kapitány Adarlan koronahercegével eljön erre a nyomorúságos helyre, és meglepő ajánlatot tesznek a lánynak. Celaena szabad lehet, megúszhatja azt, hogy a sóbányákba haljon meg, ha részt vesz Adarlan király halálos versenyén, mint a koronaherceg, Dorian bajnoka, illetve sikeresen meg is nyeri azt. Celaenanak úgy tűnik, hogy ennél egyszerűbb dolgot nem is kéne véghezvinnie a szabadsága eléréséért, mint az egyetlen dolgot, amihez tényleg ért: a gyilkolást. Azonban azzal még az éles eszű orgyilkos se számol, hogy az ellenfelein kívűl más dolgok is nehezíteni fogják a versenyt... 

#37 Könyvkritika: Jane Austen - Büszkeség és balítélet

Mostanság eléggé magába szippantott a sorozatok világa, és látástól vakulásig azokat néztem, így sem kedvem, sem időm nem volt arra, hogy olvassak és írjak is róla. Na de majd most! Most kéremszépen visszatérek hosszú hónapok után, mert egyszerűen meghalnék ha magamba folytanám mindazt, amit Jane Austen regénye kiváltott belőlem.

Kezdjük rögtön azzal, hogy mivel már kiestem a ritmusból, lassabban haladtam vele az átlagosnál, azzal együtt minden szavát imádtam. Igazi időtálló regény, 1813-ba íródott, és még így, 2017-be is izgalmas olvasmánynak bizonyult. Őszintén szólva, kellett idő nekem ahhoz, hogy belerázódjak a stílusába, és ha  kapkodva, vagy csak tessék-lássék módon olvastam egy részt, feleannyit értettem belőle. Persze ez lehet, csak az én balfaszságom volt, nem kell készpénznek venni. Mindenesetre, vicces volt látni, hogy a mi csodálatos női logikánk több mint 200 év után is ugyanolyan érthetetlen. 😃 Hát na, van ami tényleg sose változik.

INNENTŐL KEZDVE SPOILER-VESZÉLY ÁLL FENN!

A történetről:

Főhőseink a 18. század végi Angliában élnek. A jómódú Bennet házaspár öt, eladósorba lévő lányukkal él a vidéki birtokukon, és mindennapjaikat az akkori kor szerinti normákba tengetik: bálokba járnak, sétálgatnak, vásárolgatnak, egyszóval elvannak. Azonban minden a feje tetejére áll, amikor a környékre beköltözik a gazdag, fiatal, jóképű és ami a legfontosabb, nőtlen Mr. Bingley. Mrs. Bennet, mint ahogy a környéken élő megannyi édesanya, akinek eladósorba van a lánya, egyből kiszemeli a fiatalembert valamelyik lánya számára, így amilyen gyorsan csak tudja, elintézi, hogy családja megismerkedjen a férfival. A találkozót nyélbe is ütik, és Mrs. Bennnet boldog lehet: Mr. Bingley már első alkalommal figyelemreméltóan bánik a legidősebb Bennet leánnyal, Jane-nel, és meghívja az egész családot az általa rendezett bálra. A Bennet család női tagjai repesnek az örömtől, különösen édesanyjuk, aki lelki szemei előtt már látja Jane és Mr. Bingley frigyét. Az említett bálon majdnem minden tökéletes: Jane élvezi a házigazda kiemelkedő figyelmét, Kitty, Lydia és Mary élvezi az előkelő londoni társaságot, a mindig realista és éles nyelvű Elizabeth pedig megismerkedik Bingley kicsit sem kellemes jellemű barátjával, Mr. Darcy-val, akivel nem szimpatizálnak túlságosan. A bál után már mindenki biztos abban, hogy Jane elnyerte Bingley szívét, azonban hirtelen Bingley elutazik Londonba, ahova Mr. Darcy és Bingley nővérei is követik, megszakítva a kapcsolatot a vidéken élőkkel, ezzel hátrahagyva az összetört szívű Jane-t. Eliza biztos benne, hogy ennek az egész tragédiának az a kellemetlen Mr. Darcy  az  oka, és csak jobban utálja, mint addig bármikor. A Bennet család élete innentől kezdve nem tud már ugyanolyan lenni, a lányok élete pörög, a kérők jönnek-mennek az életükbe, a sors fintora pedig, hogy valamilyen módon Lizzy és Jane életében újra és újra felbukkan Bingley és Darcy, akikkel igencsak viharos a kapcsolatuk. A legnagyobb változást azonban a legkisebb lánnyal,  Lydiával kapcsolatos botrány hozza meg, amikoris Eliza rá kell jöjjön, hogy lehetséges, hogy rosszul ítélte meg a büszke Mr. Darcy-t, ezzel pedig Lizzy világa is a feje tetejére áll.