#2 Film vs. Könyv: Gayle Forman-Ha maradnék

 

Már régen volt ennek a rovatomnak az előző része,és valahogy eddig nem jött egyik könyről sem,hogy Film vs. Könyv bejegyzést írjak.Viszont most fordult a kocka,ugyanis a nemrég újraolvastam a Ha maradnékot.És ez egyértelműen megér egy Film vs Könyv bejegyzést.

~A könyvről~

Szerintem nagyon ritka az ha egy könyv jelen időben van megírva,vagy legalább is eddig nekem nem tűnt fel,hogy olvastam már jelen időben játszódó könyvet pedig tuti olvastam.Minden esetre a Ha maradnéknál ez nekem igenis szemet szúrt,és elég nehezen vettem fel vele a ritmust.
A sztori egészen hétköznapi:egy négytagú,boldog,zenész család nem megy be egy téli nap a munkahelyükre/iskolájukba,mert a havazás miatt hószünet van.Ennek aztán nagyon örül mindenki,és úgy döntenek,hogy elmennek meglátogatni egy másik családot,akiknek nem rég született babájuk.Szépen be is ülnek a kis kocsijukba,és elindulnak.Út közben még a rádión is veszekednek,mivel Mia,a főhősnönk komolyzenét,a szülők híradót,Teddy,Mia öccse pedig a SpongyaBobot hallgatná nonszensz:Hogy hallgatsz SpongyaBobot??.Éppen Mia választásán a sor,amikor egyszercsak baj történik:egy másik kocsi egyenesen beléjük rohan,mindenki kirepül az útra a kocsiból,a kocsi felgyullad,SPOILER az apa agya a betonon szétszóródva SPOILER VÉGE,csak miattad Vikiii :D.Főhősnőnk feláll a baleset után,lesimítja a ruháját,és megállapítja,hogy semmi baja.Aztán körbenéz,és a családja többi tagja,khm csak,hogy ne botoljak megint spoilerbe,elég rossz állapotban van.Aztán megtalálja saját magát,ahogy a saját vérében fekve,a lába természetellenes pózban állva van a hóban az út menti árokban.Drága 17 éves Miánknak rá kell döbbennie,hogy ő kell döntsön:menni akar-e,vagy életben maradni.Ennek most eléggé fülszöveges hatása lett,de spoilerek nélkül tényleg csak ennyit tudok mesélni róla.Na,de lássuk,mit varázsoltak ebből a csudijó regényből filmes adaptációként...

~A filmről~

Első kérdésem a rendezőkhöz:a könyvben tisztán meg van mondva,hogy Mia és a legjobb barátnője,Kim,úgy néznek ki,mint két tojás:ugyanolyan barna haj,hasonló termet,ésatöbbi.Ehhez képest a filmbeli Mia és Kim eltérőbb nem is lehetne.Mi ez a vörös,vagy nem'tom milyen szinű haj Miánál?Hova lettek a legviccesebb részek,mint például SPOILEEEEER a kicsi Mia és kicsi Kim verekedés?SPOILER VÉGE Hol maradnak Adam kemény punk cuccai?
Annyi kérdést tudnék még feltenni ezekkel a különbségekkel kapcsolatban,de akkor itt ülnénk holnapig.Egy dolgot viszont a film pozitívumaként említhetek:sokkal jobban átjönnek az érzelmek,mint a könyvből.Sokkal jobban megérted Mia fájdalmát,Adam szomorúságát azzal kapcsolatban,hogy a barátnője haldoklik,ésatöbbi.Nem azt mondom,hogy a könyv összecsaptott,és semmi nem jön át az érzelmekből.Mert deigen,ott is érezhetőek Mia kétségei,Adam és Kim rettegése.Mégis,valahogy egyszerűen érzelmek terén a film jobb.

 

~A karakterekről~

Mia:

Traumás face ON

Csellista,és a család fekete báránya.Rajta kívűl mindenki szőke,kék szemű,neki viszont sötétbarna haja van.Emellett a családja inkább a punk zenét preferálja,ő viszont ugye a komolyzenét.Én amúgy tökre bírom,mert hiába megszállott csellós,mégsem megszállott csellós.Na,ezt most csak az érti,aki olvasta a könyvet vagy az sem.

Adam:

Nagy punk,az Üstökös banda énekese és gitárosa,és végtelenül romantikus.Nagyon cuki volt már az,ahogy először elhívta Miát randira,meg aztán az is,amit a korházi ágya mellett mondott Miának.Nem egy kimondott könyves álompasi számomra,de azért eléggé bírom. :D

Kim:

A Kimet alakító színésznőt sem találták el szerintem.Ez nekem soha nem volt,és nem is lesz Kim.
Ő az a tipikus legjobb barátnő,aki mindig tudja,hogy mi van a barátnőjével,mi jár a fejében,hisz annyira ismeri.És ez kölcsönös is.Most ismétlem önmagamat,de én Kim karakterét is szerettem.

~A boritóról~ 

Az eredeti könyves boritó förtelmes.De komolyan.Egyszerűen ránézni sem bírok arra a törött üveges,csellós boritóra.
Ehhez képest a filmes boritó fantasztikus.Már első pillanatban megragadta a figyelmemet az a kockás-filmjelenetes megoldás.Ritkán sikerül jobbra a filmes boritó az eredetinél,de ebben az esetben határozottan a filmes boritó a jobb.Legalább is az én ízlésem szerint.

 

~Összértékelésem~

Mindent összevetve,szerintem a könyv százszor jobb a filmnél,mivel sokkal több vicces,illetve leíróbb rész van benne,mint a filmben,és azzal együtt,hogy én végigkiabáltam a filmet,hogy "Miez??MIEZ?Ez.Nem.Így.Van!",tetszett a film is.De a könyv itt is egyértelműen jobb.
Ha pontoznám:
-a könyv egyértelműen 10-ből 9.5,mert egy nagy kedvencem,de azt a 0.5 pontot nem bírom megadni pontosan azért,mert nekem nem jöttek át annyira az érzelmek,és nekem néha egy kicsit brutális volt a leírás khm,ezt sem magyaráznám tovább,mert spoiler lenne.
-a film:-könyvhöz viszonyítva egyértelműen 10-ből 6,mivel a legjobb részeket hagyták ki,és szerintem a színészekből is van annyi felhozatal,hogy találhattak volna hűebbeket a könyvbeli karakterekhez.
             -ha eltekintünk a könyvtől,akkor viszont egy igazán jó film,és a végén téped a hajadat,hogy "Bakker,most akkor túlélte vagy sem??",és rohansz a könyvesboltba megvenni a folytatást,hogy megtudd a választ.Tehát így simán megkapná a 10-ből 8-9-t.Mert tök jó film.
Ennyi lettem volna,remélem tetszett nektek,és szívesen várom a tippeket,hogy miről írjak a legközelebbi Film vs. Könyv bejegyzésben. :)
A legközelebbi felbukkanásomig sziiasztok!

#27 Könyvkritika: Kerstin Gier-Smaragdzöld

 

Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiájának befejező kötetétől rengeteget vártam.És javarészt igencsak megkaptam mindent.A három könyv közül talán ez volt a legösszetettebb és a legizgalmasabb.De nézzük is egy kicsit lebontva a dolgokat.

Miről is szólt:

Gwendolyn szívét összeroppantotta az orvostanhallgató szerelme,Gideon.A lány legszívesebben ki se mozdulna otthonról,csak zokogna és zokogna,csokit tömne magába,ismét zokogna,majd felhívná a legjobb barátnőjét,Leslie-t,és vele együtt szidná a pasit.De Gwendolynnak nem adatik meg ez a luxus.A tizenkettedik időutazóként folyamatosan pörög az élete:elapszálásra jár,felkészítik a gróffal való találkozásokra és/vagy bálokra,a nagyapjával próbálnak felderíteni titkokat,emellett ugye kötelező módon iskolába jár,és részt kell vegyen a saját szociális életben is,amihez nem igazán van kedve.Egyszóval nincs sok ideje szomorkodni.De ennek a hatalmas pörgésnek is meglesz az eredménye előbb-utóbb,és ez majdnem az életébe kerül.

Mint már a tartalomból is kiderülhetett,az események pörögnek.Méghozzá nagyon.Minden oldalon történik valami,ezért is ragad jobban magával ez a kötet,mint az előzőek.Izgalom izgalom hátán,és nem mellesleg rengeteg titok,aminek a felderítésére már a Rubinvörös óta vártunk.Szóval,sikerült egy jó lezáró részt összehozzon az írónő.

Nekem egyedül a vége sántított.Azt úgy nem volt hova tegyem.Nem igazán illett oda,meg az egész,nemt'om,fura volt.

Viszont,pozitívum,sikerült minden cselekményt kellően kibontakoztatni,és kaptunk egy új,fiatalabb és aranyosabb Gideon-utánzatot.Najó,igazából csak egy kistesót kaptunk,de teljesen olyan mint a bátyja,csak nem olyan arrogáns,mint a hőn szeretett szívtipró Gideon.Ha már Raphael-nél tartunk...

Szereplőink:

 

Gwendolyn:Még mindig egyike a kedvenc könyves karaktereimnek.Annyira együtt tudtam vele érezni,hogy hihetetlen.Szinte én már jobban haragudtam Gideonra egy adott pillanatban,mint ő.Nem hisztizik sokat,csak annyit,amennyit igazán szükséges,simán beolvas akárkinek,és mindenben benne van.Bírtam a vakmerősége és a makacssága miatt.

Gideon:Néha nagy paraszt volt még,de már határozottan fejlődött.Néha bemondott egy-két eléggé klisés dolgot,de nincs mit tagadni,jól állt neki.Igazi Daemon Black effektus van nála is jelen:minnél nagyobb bunkó volt,annál jobban bírtam.Aztán pedig,mikor akármit megtett volna Gwen kegyeiért,nekem már mindegy volt,hogy klisés-e az egész,vagy hogy mekkora paraszt tud lenni,én már ugyanúgy el voltam tőle ájulva,mint Gwenny.

Leslie: Ez a csaj még mindig nem tud idegesítő lenni a sok okoskodásával és nyomozásával.Komolyan,fogalmam sincs,hogy hogy csinálja.Már-már az volt az érzésem,hogy ha ő nem lenne,Gwen már rég lebukott volna a magándetektíveskedésével.Hála a jó égnek eléggé sok szerepe volt ebben a kötetben is.

Raphael:Mint már mondtam:Gideon fiatalabb kiadása.Azzal a különbséggel,hogy ő nem rejti el a cukiságát.Annyi aranyos megmozdulása van,hogy lehetetlenség nem imádni ezt a srácot.Nagy kár,hogy csak az uccsó kötetben örvendeztet meg minket.Miért kaptunk belőle csak egy kötetnyit?!

Xemerius:A legeslegjobb szereplő az egész trilógiában.Ez a kis vízköpő démon talán még Raphaelnél is cukibb sőt,biztos,hogy cukibb.Mindig ilyen kis menő meg félelmetes akar lenni,csak sose jön össze neki,mert ahelyett,hogy ilyesztő lenne,inkább vicces.Annyi jó poénja van,hogy én csak ültem és röhögtem vagy 2 percig,mert egyszerűen ahogy újra ránéztem a könyre és eszembejutott,hogy mit mondott,ismét kitört belőlem a nevetés.Kell nekem is egy vízköpő démon háziállat. :D

St. Germain gróf:Ótejóég! Sose bírtam különösebben a grófot,de mikor kiderült róla,hogy kicsoda és micsoda valójában,és hogy miket tett,egyszerűen jött,hogy behúzzak neki egyett.Kezdetektől lehetett sejteni,hogy valami nem okés vele kapcsolatban,de ami kiderült róla...Én őszintén nem számítottam rá.Nagyon meglepődtem,és csak ott pislogtam,mint valami idióta,hogy "Ez most komoly? Nanemáár! Nem hiszem el!" Egy önző és szívtelen ember,akit csak a hatalom és a saját érdekei vezérelnek.


Még említést tehetnék Charlotte-ról,és Gwen tesójairól,de nekik nem volt különösebben nagy szerepük most.Egyedül Charlotte-nak volt egy-két nagyobb megmozdulása,amit nem volt hova tegyek,mert nem illett a karakteréhez.Tehát,a végére sem sikerült megkedveljem,de őszintén,nem is nagyon akartam megbarátkozni vele,mert folyton idegesítette Gwennyt.

Összességében,a karakterek szerintem ismét eléggé jól ki voltak dolgozva.Nem maradtak elvarratlan szálak a szereplőkkel kapcsolatban amúgy a történettel kapcsolatban sem.És ezt most jól megmondtam. :D Oké Brigi,oké,értjük.

Mindenható összvéleményem:

Mint már eléggé egyértelmű,nekem ez a kedvenc kötetem a három rész közül.Izgalmas,rejtélyes,aranyos,vicces,könnyed,és mégis,te is annyira bele tudod élni magadat,hogy már szinte jelen vagy te is Londonban.
Egyszóval:imádtam.

Nos,ha pontoznom kéne,akkor 10-ből 10-t adnék rá,ugyanis,mint már egymilliószor elmondtam,imádtam.Nincs is mit tovább ragozzak rajta.A csillag viszont most elmarad,mert az a naagyon pici plusz,ami miatt a *-t szoktam adni,az nem volt meg.De csillag ide vagy oda,a Smaragdzöld szerintem egyik kedvencemmé tette az Időtlen szerelem trilógiát.

Nos,ha tetszett ez a bejegyzés,akkor tudatsd velem egy komment,pipa vagy feliratkozás formájába. :D Nemsokára újra jelentkezem,addig is,sziiasztok!

#2 Becses Bölcsességeim

Nem is olyan rég írtam magyarházi kapcsán a következő fogalmazást mondtam már,hogy szeretem a magyarházikat?De amúgy csak akkor,ha van kedvem és megszáll valami rég elhunyt nagy író szelleme az ihlethez.A feladat a következő volt:"Írj 20 mondatos anekdotát a következő címmel:Paszulyleves a nyakamban". Na igen.Mikor feladták,semmi,de semmi ötletem nem volt hozzá.Aztán mikor egy este nekiláttam megírni,csak úgy ömlött belőlem a szó.A végén már alig bírtam abbahagyni. :D


Tessék,olvassátok el ti is,és szórakozzatok rajta egyet.

 

Paszulyleves a nyakamban

   Átlagos napnak indult a mai.Felébredtem,kikászálódtam az ágyból,elvonszoltam magam a fürdőszobáig,majd vissza.Felöltöztem,fogtam a táskám és elindultam az iskolába.Sötét,mogorva reggel volt,az utcán egy lélek sem,így egész tűrhető időn belül beértem.Bementem a terembe,és igyekeztem minnél láthatatlanabb lenni,ugyanis nem voltam éppen fényes hangulatban.Ha tehettem volna,akkor zenét hallgatva a padra borultam volna,fel sem kelve onnan az utolsó kicsengetésig.De persze ezt nem tehettem meg.

   Az órák is hagyományosan teltek.Ha éppen nem készültem kómába esni,akkor barátnőmnek szidtam,úgy nagyjából,mindent.Hogy miért van ilyen idő,miért kell korán menni suliba,miért tanuljuk ezt meg azt a tantárgyat,miért tanít ez a tanár minket,meg úgy egyáltalán,miért élünk.A nap végére már mindkettőnket az agybaj kerülgetett.Csak kit miért.Engem a fent felsoroltak miatt és az amúgy is rossz hangulatom miatt,őt pedig amiatt,hogy egész álló nap be sem állt a szám és minden létező dolgot megkritizáltam.Fogalmam sincs hogy,de nagy nehezen átvészeltük ezt a napot is.

   Elindultam haza.Senkihez és semmihez nem volt kedvem,így zenét hallgatva,az arcomon a tipikus 'mindenkit utálok' arckifejezéssel ballagtam az utcán.A házunk elé érve konkrétan ráfeküdtem a csengőre,mert semmi kedvem nem volt előhalászni a lakáskulcsomat,és amúgy is,ha nekem rossz napom van,ne legyen jó másé se.Kicsörtetett anyám az ajtóhoz,beengedett és elmondta,hogy már megint mi a bajom,és vegyem elő a kulcsomat és jöjjek be magam.Nem volt kedvem veszekedni,így inkább bementem az étkezőbe,majd ledobtam magam az egyik székre,ezzel is jelezve,hogy adjon ebédet,aztán meg csináljon amit akar,de engem hagyjon békén.

   Anyám már ekkor kezdett ideges lenni,de még nem szólt semmit,csak elémtette az ebédemet.Egy tányér paszulyleves nézett vissza rám az asztalról.Na nem,én ezt biztos nem eszem meg,hisz ki nem állhatom!

   Ekkor viszont már anyámnál is elszakadt az a bizonyos cérna.Fogta a tányért,és az egész tartalmát a nyakamba borította,majd a tányért visszatette az asztalra és otthagyott engem.Én pedig csak álltam,akarom mondani,ültem ott megkövülten és próbáltam feldolgozni az előbbieket,majd hirtelen kitört belőlem a nevetés.

Részlet Brigi zseniális fogalmazás-gyűjteményéből...

Remélem ti is élveztétek annyira ezt a kis szösszenetemet,mint amennyire én élveztem megírni.

Mi a véleményetek róla?

Tudassátok velem egy pipálás,egy komment vagy egy feliratkozás formájában.

Nemsoká újra jelentkezem.Addig is,sziiasztok!