#21 Könyvkritika: Kerstin Gier-A fiúk olyanok,mint a rágógumi

HELYENKÉNT SPOILERT TARTALMAZ!!!
 

~édesek,és könnyű őket az ujjunk köre csavarni.~

Már egy ideje nézegettem ezt a könyvet,mivel a címe nagyon megfogott.Aztán mikor valamelyik nap felfedeztem,hogy ezt is Kerstin Gier írta(kis segítség annak aki nem tudná,ő írta az Időtlen szerelem trilógiát is,amit ugye egyszerűűűűen imádok),azonnal megvettem.Mert arra számítottam,hogy van azon a színvonalon,mint Gwendolyn és Gideon.Hát nagyon nincs.

 

Miről is szól ez a "remekmű":

Az idegesítően tudatlan és buta Sissi nagyon béna matekből.Ezért hát anyja és osztályfőnöke(nem derül ki,én csak tippelek) felkérik a 10. osztályos Konstantint,hogy korrepetálja a lányt matekből.Persze Sissi belezúg korrepetitorába,és mindenféle képpen imponálni akar a srácnak.Ehhez bevonja a tervbe legjobb gyerekkori barátját,Jakobot,aki ugyanolyan olyan óvodás szinten van,mint főszereplőnk.Sissi innentől kezdve folyamatosan hazudik anyjának(az bezzeg megy neki nem-óvodás szinten is),folyton bajba kerül,és a végén rájön,hogy talán mégsem Konstantin neki az igazi...


Lényegében ennyi a könyv.A sztori végül is nem lenne rossz,de ezzel a könyvvel egy nagy gond van.Rövid.Ennek következtében pedig nem tud kibontakozni a cselekmény sem.Pedig kár érte,hogy ennyire összecsapott lett,mivel szerintem ha az írónő hagy neki még pár fejezetet,és nem sieti el a dolgokat,akkor tuti,hogy sikerült volna ebből is egy vicces történetet kerekítsen.De hát,sajnos ezen már nem nagyon lehet változtatni...


Ami engem nagyon idegesített ebben a könyvben,az az volt,hogy tele volt közhelyes dolgokkal(vegyük például csak a matekkal kapcsolatos dolgokat...) és az,hogy elvileg a szereplőink 13 évesek,mégis egy óvodás szintjén álltak egyesek közülük(vagyis 10-ből 9).
Na már most,két dolog lehetséges:vagy a német fiatalok túl prűdek,vagy mi vagyunk megrontva túlságosan.Én az elsőre voksolok.

Kik is ezek a "tinédzserek" akik a könyv főbb szereplői?

-Sissi: minden rongyot magára aggat,és állítólag mindenki imádja a ruhaösszeállitásait.Rettenetesen utálja a matekot,és egyáltalán nem érdekli az sem,ha megbukik belőle.Rettenetesen prűd,és annyi esze sincs,hogy ha valamire kíváncsi akkor arra rákeressen a neten.

Ennél jobb Sissit nem találtam...

-Konstantin: abszolút semmi érdekfeszítőt nem tudunk meg róla,csak azt,hogy kék szeme van.És feltehetőleg jó matekból,ha már korrepetálja Sissit.Szinte semmit nem csinál az egész könyvbe,ráadásul ha véletlenül megszólal,abban sincs köszönet,mivel eszméletlen bunkó.
-Jakob: tipikus gyerekkori legjobb barát,aki szerelmes a lányba évek óta és ezért bármit megtenne a hőn szeretett hölgyért.Semmi extra.Szegénynek szintén semmi érdekes tette nincs a könyvbe.
-Alyssa: Los Angelesből jött csaj,és szerintem az egyetlen normális 13 éves lány.Mármint annyiban normális,hogy nem egy olyan tudatlan liba,mint a többiek.Viszont egy nagyon haszonleső csaj,gonosz,mindenkit hátbatámad.
-Sissi barátnői,akik annyira semmilyenek,hogy még a nevüket sem voltam képes megjegyezni: nem tudom ki hogy s mint volt velük,de engem kifejezetten irritáltak.Főleg a lila hajú(komolyan,fogalmam sincs,hogy hogy hívják őt,de az volt a leghisztisebb).Folyamatosan hisztiztek valamin,és bőgtek,mint a 3 évesek,ha valami nem úgy sikerült,ahogy azt ők akarták.



A boritó szerintem olyan,mint amit lehánytak szivárvánnyal.Minden szín megtalálható rajta,és ha sokat nézed irritálja a szemed.

~Összvélemény: 

Szerintem ha az  írónő egy kicsit jobban kibontotta volna a cselekményeket és a szereplők jellemét,nem lett volna ennyire rossz.Az már más tészta,hogy az egész kiszámítható volt...
Tehát,mindent összevetve 10-ből 5-t adnék rá,mivel hatalmasat csalódtam most Kerstin Gierben...ez a könyve egyszerűen élvezhetetlen lett.

Ennyi lettem volna mára,remélhetőleg szerda-csütörtök körül tudok új bejegyzéssel jelentkezni,addig is,ide kattintva elolvashatod Kerstin Gier másik könyvéről írt kritikámat.
Próbáljátok meg túlélni a hétfőt.Nemsokára jelentkezek.
Sziiasztok!

#20 Könyvkritika: Kerstin Gier-Zafírkék

~Nem tudom ti,hogy vagytok vele,de én sírva nevettem rajta. :D ~

Én már az első részben beleszerettem Gwendolyn és Gideon történetébe,de ebbe a kötetben...ezt egyszerűen képtelen voltam letenni.

A könyv nagyon szorosan kapcsolódik az előző részhez,tehát abba a ritka esetbe tartozik,amikor egy könyv pontosan ugyanazzal folytatódik,amivel az előző kötet véget ért. Tehát nekem már ezzel elnyerte a tetszésemet.

Mi is történik ebben a kötetben?

A történet azzal kezdődik,hogy Gwen és Gideon visszatérnek a jelenbe,egy múltba utazásuk után.Ekkor ismerkedik meg Gwen az én kedvenc karakteremmel,Xemeriussal,a vízköpő démonnal.Xemerius levakarhatatlannak bizonyul,és mivel őt csak Gwendolyn látja,a lány kénytelen-kelletlen hazaviszi magával.
Ez után Gwendolyn-nak az elkövetkezendő időben az iskolába is kell járjon,és a szükséges temportálás mellett beiktatnak neki mindenféle különórát az utálatos unokatestvérével Charlotte-al és a kibírhatatlanul hisztis Giordano-val,hogy a rövid időn belül esedékes soreéig a lánynak sikerüljön elsajátitania a menüett lépéseit,és az akkori kor megfelelő etikettjét.
Csakhogy,egyszer egy időutazásakor összefut nagyapjával,akivel együtt nyomoznak,közben Gideon is egyre furcsábban viselkedik,és mindennek tetejében megjelenik az iskolában Gideon 2,khmm,akarom mondani Raphael,Gideon öccse is.
Gwendolyn megpróbálja minden lehetséges módszerrel megtanulni az összes szükséges dolgot a nagy nap előtt.Ehhez segítségül hívja másik szellem barátját,Jamest,az időközben Gwen által is megkedvelt vízköpő démont,Xemeriust,legjobb barátnőjét,Lesliet,és persze Gideon sem marad ki az semmiből.
Azon a bizonyos soreén is történik egy-két meglepő és "Gwendolyn-os" dolog,majd másnap visszautaznak Gideonnal a múltba,azért,hogy Gwendolyn beszéljen a gróffal,mivel amaz kérette őt.Ekkor azonban a gróf akaratlanul(vagy lehetséges,hogy szándékosan) összetöri millió kis szilánkra Gwendolyn szívét...


Véleményem szerint ez a kötet soookkal de sokkal jobban sikerült a Rubinvörösnél.Több volt benne a vicces jelenet,és már egyszerűen izgalmasabb volt a cselekmény is.Gwendolyn története egyre jobban a szívemhez nő,és nagyon bízok benne,hogy az utolsó kötet sem lesz illúzió-romboló...

A szereplőket illetően:

 

-Gwendolyn még mindig az egyik legaranyosabb főszereplő,akiről olvastam.Ebben a kötetben végre kibontakozik,és rengeteg vicces poénja van,amik hatalmasat dobnak a történeten.

A kedvenc részem az egész könyvből :D

-Gideonnal kapcsolatban nem tudom,hogy hogyan érezzek.Az első részben sem volt valami kedves mindig,de ebben a kötetben sokszor kifejezetten bunkónak tartottam,ami meg a végén kiderül róla...na ott én talán jobban kiakadtam,mint Gwendolyn.Nagyon kíváncsi vagyok,mi lesz vele az uccsó kötetben.

-Xemerius attól eltekintve,hogy egy démon,eszméletlenül aranyos. Az a rengeteg dolog,amit Gwenért tesz,és az a rengeteg imádnivaló mondanivalója...Ah,én teljesen elolvadtam ettől a démontól. De kérdem én,ki az aki ellen tud neki állni?? :)

Pont mint a fantáziámban :) hát nem cuki? *-*

-Lesliet is egyre jobban megkedveltem,és még mindig nagyon bírom benne azt,hogy mindig mindenre fény derít előbb vagy utóbb. Ideális párost alkotnak ők Gwendolynnal még mindig.

-Charlotte még mindig egy utálatos,undok hárpia.Én csodálom Gwen türelmét ezzel a lánnyal kapcsolatban.Szerintem én már rég nekitámadtam volna. :D

-Madame Rossini ebben a részben egészen sok szerepet kapott,amit én egyáltalán nem bántam.Nagyon szeretem az ő karakterét is,főleg,hogy ő az,aki néha helyreteszi egy kicsit Gideont.

Összegzés:

Alapvetően nagyon jó a sztori,tetszik az írónő stílusa,a szereplőket is javarészt nagyon szeretem,csak engem ebben a kötetben Gideon hangulatváltozásai zavartak egy kicsit.
Mindent összevetve imádtam,ezért 10-ből 9.5-t kap.Az a 0.5 pontot Gideon miatt vonom le,de bízom benne,hogy a Smaragzöld után meg tudom adni a kerek 10 pontot.

Ennyi lettem volna,a legközelebbi bejegyzésig sziiasztok! :)

#4 Mi van velem?: Könyvklubbozás...

Először is,sajnálom,hogy így el-eltünedezek,de sok a dolgom,rengeteg házim van,és este meg már fáradt vagyok blogolni,és általában nincs is miről irjak,hiszen olvasni sincs nagyon időm.
DE,ma végre sikerült nektek összekaparjak valami bejegyzést. :)
Ma barátnőimmel elmentünk egy könyvklubba,amit én kifejezetten élveztem,és elmondanám,hogy nagyjából milyen könyvek tetszettek meg az ott elhangzottak után.

 

Cassandra Clare-Végzet ereklyéi sorozat

Szerintem egytől egyig nagyoon királyak ezek a boritók

Már régóta szemezgetek ezzel a könyvvel/könyvekkel mert a boritójukat egyszerűen imádom,és rengeteget hallottam már róla,de most véglegessé vált,hogy ez is felkerül a "MOSTAZONNALAKAROM!" listámra.

Ardati Lili-A suli rémei sorozat

Nem tudom ti hogy vagytok vele,de a vörös csaj outfitjeit elfogadnám...

Természetfölötti lények és eszméletlenül király boritó.Kell nekem ennél több? :D

Cassandra Clare-Pokoli szerkezetek trilógia 

Tetszik,nagyon tetszik...

Ugyancsak ismétlem önmagam,baromi régóta el akarom olvasni,de eddig még nem jutottam odáig.Most pedig a pozitiv vélemények után,tuti,hogy valamikor erre is sort kerítek.

Jeaniene Frost-Cat és Bones vámpírvadász sorozat

Mik ezek a boritok?!

Az elhangzottak alapján ez a könyv is nagyon felkeltette az érdeklődésemet,és mivel nem olvastam még vámpírvadászos könyvet,ezért erre nagyon kíváncsi vagyok.


Azok közül a könyvek közül is elhangzott néhány amiket én is olvastam és szeretek,mint például a Luxen sorozat ne nézzetek így rám,tényleg nem én voltam az első,aki bedobta témának Daemont...,Bábel,Hűvövölgyi suli,Akkor szakitsunk igaz,erről eléggé megoszlottak a vélemények,de én magamhoz hűen hova is tartozhattam volna,mintazokhoz a kevesekhez,akiknek tetszett ez a könyv....

Nagyjából ennyi lett volna ez a bejegyzés,valószinüleg majd a legközelebbi "klubbozásomról" is beszámolok majd nektek. :)
Remélhetőleg a hétvége folyamán sikerül végre kiolvassam a Zafírkéket,és akkor megörvendeztetlek titeket egy könyvkritikával is.
Tehát,a legközelebbi bejegyzésig sziiasztok!