#20 Könyvkritika: Kerstin Gier-Zafírkék

~Nem tudom ti,hogy vagytok vele,de én sírva nevettem rajta. :D ~

Én már az első részben beleszerettem Gwendolyn és Gideon történetébe,de ebbe a kötetben...ezt egyszerűen képtelen voltam letenni.

A könyv nagyon szorosan kapcsolódik az előző részhez,tehát abba a ritka esetbe tartozik,amikor egy könyv pontosan ugyanazzal folytatódik,amivel az előző kötet véget ért. Tehát nekem már ezzel elnyerte a tetszésemet.

Mi is történik ebben a kötetben?

A történet azzal kezdődik,hogy Gwen és Gideon visszatérnek a jelenbe,egy múltba utazásuk után.Ekkor ismerkedik meg Gwen az én kedvenc karakteremmel,Xemeriussal,a vízköpő démonnal.Xemerius levakarhatatlannak bizonyul,és mivel őt csak Gwendolyn látja,a lány kénytelen-kelletlen hazaviszi magával.
Ez után Gwendolyn-nak az elkövetkezendő időben az iskolába is kell járjon,és a szükséges temportálás mellett beiktatnak neki mindenféle különórát az utálatos unokatestvérével Charlotte-al és a kibírhatatlanul hisztis Giordano-val,hogy a rövid időn belül esedékes soreéig a lánynak sikerüljön elsajátitania a menüett lépéseit,és az akkori kor megfelelő etikettjét.
Csakhogy,egyszer egy időutazásakor összefut nagyapjával,akivel együtt nyomoznak,közben Gideon is egyre furcsábban viselkedik,és mindennek tetejében megjelenik az iskolában Gideon 2,khmm,akarom mondani Raphael,Gideon öccse is.
Gwendolyn megpróbálja minden lehetséges módszerrel megtanulni az összes szükséges dolgot a nagy nap előtt.Ehhez segítségül hívja másik szellem barátját,Jamest,az időközben Gwen által is megkedvelt vízköpő démont,Xemeriust,legjobb barátnőjét,Lesliet,és persze Gideon sem marad ki az semmiből.
Azon a bizonyos soreén is történik egy-két meglepő és "Gwendolyn-os" dolog,majd másnap visszautaznak Gideonnal a múltba,azért,hogy Gwendolyn beszéljen a gróffal,mivel amaz kérette őt.Ekkor azonban a gróf akaratlanul(vagy lehetséges,hogy szándékosan) összetöri millió kis szilánkra Gwendolyn szívét...


Véleményem szerint ez a kötet soookkal de sokkal jobban sikerült a Rubinvörösnél.Több volt benne a vicces jelenet,és már egyszerűen izgalmasabb volt a cselekmény is.Gwendolyn története egyre jobban a szívemhez nő,és nagyon bízok benne,hogy az utolsó kötet sem lesz illúzió-romboló...

A szereplőket illetően:

 

-Gwendolyn még mindig az egyik legaranyosabb főszereplő,akiről olvastam.Ebben a kötetben végre kibontakozik,és rengeteg vicces poénja van,amik hatalmasat dobnak a történeten.

A kedvenc részem az egész könyvből :D

-Gideonnal kapcsolatban nem tudom,hogy hogyan érezzek.Az első részben sem volt valami kedves mindig,de ebben a kötetben sokszor kifejezetten bunkónak tartottam,ami meg a végén kiderül róla...na ott én talán jobban kiakadtam,mint Gwendolyn.Nagyon kíváncsi vagyok,mi lesz vele az uccsó kötetben.

-Xemerius attól eltekintve,hogy egy démon,eszméletlenül aranyos. Az a rengeteg dolog,amit Gwenért tesz,és az a rengeteg imádnivaló mondanivalója...Ah,én teljesen elolvadtam ettől a démontól. De kérdem én,ki az aki ellen tud neki állni?? :)

Pont mint a fantáziámban :) hát nem cuki? *-*

-Lesliet is egyre jobban megkedveltem,és még mindig nagyon bírom benne azt,hogy mindig mindenre fény derít előbb vagy utóbb. Ideális párost alkotnak ők Gwendolynnal még mindig.

-Charlotte még mindig egy utálatos,undok hárpia.Én csodálom Gwen türelmét ezzel a lánnyal kapcsolatban.Szerintem én már rég nekitámadtam volna. :D

-Madame Rossini ebben a részben egészen sok szerepet kapott,amit én egyáltalán nem bántam.Nagyon szeretem az ő karakterét is,főleg,hogy ő az,aki néha helyreteszi egy kicsit Gideont.

Összegzés:

Alapvetően nagyon jó a sztori,tetszik az írónő stílusa,a szereplőket is javarészt nagyon szeretem,csak engem ebben a kötetben Gideon hangulatváltozásai zavartak egy kicsit.
Mindent összevetve imádtam,ezért 10-ből 9.5-t kap.Az a 0.5 pontot Gideon miatt vonom le,de bízom benne,hogy a Smaragzöld után meg tudom adni a kerek 10 pontot.

Ennyi lettem volna,a legközelebbi bejegyzésig sziiasztok! :)