#34 Könyvkritika: Cassandra Clare - Csontváros; avagy Jace elnyerte a szívem Daemontől?

A cím hűen tükrözi az érzelmeimet a Csontvárossal kapcsolatban. Én, mint a világ legnagyobb Daemon Black imádója, oda süllyedtem a Csontváros olvasása alatt, hogy "Úúúúristen, hogy volt lehetséges Daemonnél jobb könyves álompasit kitalálni??". Tisztelettel jelentem, Cassienek összejött. Óhohohóó, de még mennyire hogy összejött! Ez a regény számomra közel 500 oldal tömör-gyönyör volt.

Szerintetek is baromi szép, ugye? *-*

A történetről:


Clary Fray az anyja által megalkotott valóságban él. Átlagos iskolába jár, átlagos barátai vannak, átlagos az egész élete, egyedül az ereiben csordogáló vér nem mindennapi, és ő erről semmit sem tud, egész addig az estéig, amíg egy szórakozóhelyen a szeme láttára kínoz meg egy fiút néhány vele egykorú fiatal. De ezt persze rajta kívűl senki más nem látta, és miután legjobb barátja, Simon sem hisz neki, ő is abban a tudatba kezdi ringatni magát, hogy csak hallucináció volt az egész. Viszont, mikor az anyját elrabolják, és egy rejtélyes szörny az életére tör, rá kell jöjjön, hogy a borzasztóan szexi szőke srác az "álmából" mégis valódi, és nem is akármilyen. Ugyanis a fiú Árnyvadász, egy olyan természetfeletti erőkkel megáldott ember, aki démonokat öl. Ha Clary élete nem vett 360 fokos fordulatot eddig, akkor ezek után már mindenképp, mert a tudatlan 16 éves lány egyik percről a másikra egy rejtélyektől, gyilkosságoktól, varázslatoktól és szerelmektől kacifántos világban találja magát, ahol senki nem olyan, mint ahogy elsőre mutatta magát, és még a saját anyjáról is olyan dolgok derülnek ki, amiket, bár nem akar, mégis muszáj elhinnie.



Ha már a leggyengébb fantasytól is képes vagyok lázba jönni, akkor gondolhatjátok, hogy mit érzek most. Legszívesebben ráfeküdnék a Caps Lockra, hogy minnél jobban ki tudjam hangsúlyozni azt, hogy mennyire meg vagyok veszve ezért a történetért. De inkább visszafogom magam. De azért tudjátok meg, hogy ha már csak eszembe jut a regény, 5 perces fangörlvisításba kezdek.

Én ezt az alpontot nem is erőltetném tovább, tekintettel arra, hogy a legértelmesebb gondolatom jelenleg az, hogy: "Awwww", "Úúúúúúúristen de imádooom", "OMFG, ééééén is Árnyvadász akarok lenni", "Kell egy Jace. KELL EGY JACE MOST AZONNAL", "Szerelmes vagyok. Jace, vegyél feleségül pls.". Ha valaki eddig netalántán szeretett volna olvasni a gondolataimba, akkor annak melegen ajánlom, hogy ne tegye, mert ilyenekkel találná szembe magát, és még a végén diliházba kötnék ki. Pedig én teljesen normális vagyok. Najó, fogjuk rá, hogy normális vagyok. :D


A szereplőkről:

Csak saját felelősségre. Én itt már meg se próbálom visszafogni magamat, úgyse fog menni.

Nem köntörfalazok, csapjunk a lecsóba, és kezdődjék a "Brigi szívgörcsöt fog kapni" nevezetű jaték.

Clary Fray: az első dolog, ami eszembe jut vele kapcsolatban, az nem valami szép, és körübelül úgy hangzik, hogy "Oh, hogy rohadnál meg de nagyon, hogy te ismerheted, megérintheted, megszagolhatod, láthatod Jacet. Clary, nagyon nagyon rohadj meg!".  Sosem mondtam, hogy kedves és tapintatos vagyok, ne nézzetek rám csúnyán. Viccet félretéve, bírtam a csajt. Néha nagyon fel akartam pofozni, mert egy hülye volt, de amúgy szimpi személyisége van. Tudjátok, hogy én mindenkit fel akarok pofozni... Szerintem egy vicces karakter, én volt, hogy hangosan nevettem a poénjain.
Jace Wayland: gyerekek... ennél tökéletesebb pasi nem létezik a Földön. Vagy a Naprendszerben. Vagy a Galaxisban. Najó, Daemon azért még ott van, de ez most nem róla szól. Annyira imádtam, mert romantikus volt, de egyben szexi, rosszfiús, bunkó, édes, edzett, szerethető, vicces, vakmerő, családcentrikus, kis naiv, és persze természetfölötti. A lehető legtökéletesebb párosítást kaptuk Cassietől. Most pedig mormoljunk el néhány áldást Cassandrának, mert megteremtett egy olyan pasikát, amilyet a való életben soha nem fogunk találni, úgyhogy egy képzeletbeli emberkét kell teljes szívűnkkel szeretni. Mindegy, végülis csak túléljük, Jace drágámért megéri. :D

Simon: na, ő a tipikus kis kiszámítható legjobb barát volt. Nem részletezem miért, hogy ne legyen spoiler, de róla annyira sütött, hogy mit érez, hogy csak na. És asszem ígyis spoilerbe szaladtam. Mindegy. Maradjunk annyiban, hogy az elején bírtam, aztán meg nagyon nem. Pont.
Alec és Isabelle: a kicsi kis testvérpárunk, csomó titokkal. Külön-külön annyira nem kedveltem őket, még Izzyt csak-csak, mert voltak jó pillanatai, de Alec nem lett a szívem csücske. Viszont együtt, az a testvéri összetartás, az nagyon tetszett, és emiatt egy kicsit sikerült megkedvelnem őket. De tényleg csak egy picurkát. De amúgy nem hiszem, hogy a továbbiakban is akár a kedveinceim lehetnek...

Összességében, szépen felépített karakterek voltak, ahhoz képest, hogy sorozat, sok minden kiderült már most róluk. Kíváncsian várom, hogy a további részekben nem laposodnak-e el a karakterek, mert most eléggé a toppon van mindenki. Na, de majd kiderül minden. #napibölcsesség
Még említést tehetnék jópár szereplőről, de már ígyis azt érzem, hogy el van nyújtva ez az alpont, szóval, ők most kimaradnak. De azért az egyik kedvenc szereplőim a Néma Testvérek. Azokat nagyon bírtam, tiszta menő volt, ahogy olvastak a fejekben meg minden.


A boritóról:
Nem bírok említés nélkül elmenni a boritó mellett. Az új fajta kiadásnak, amelyik nekem is megvan és amelyiknek a képét tettem bele a bejegyzésbe, eszméletlenül gyönyörű a boritója. Miután megvettem a könyvet, napokig csak ültem olvasás előtt percekig, és csodáltam ezt a csodát. szóismétlés pls.
Szerintem én kritikus vagyok boritó-téren, ritkán imádok valamit, ezért viszont teljes mértékben odavagyok. Úgyhogy már csak azért is megéri megvenni a regényt, hogy a polcon díszelegjen. :)

Összvéleményem:

Hú, nem is tudom mit mondhatnék még. Egyik kedvenc könyvem lett, és tűkön ülve várom, hogy beszerezzem a folytatásokat is, mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek az egész gubancnak a vége.

Nos, pontozzak. Szerintem nem is kérdés, hogy én erre a könyvre 10-ből 10*-t adok. Meglepődtetek? Én sem. Nem tudok mást hozzáfűzni, OLVASSÁTOK EL TI IS!

Ha pedig tetszett a bejegyzésem, akkor tudjátok mi a dolgotok. :) Nemsokára visszatérek, addig is, sziiasztok!