2017. november 18., szombat

#38 Könyvkritika: Sarah J. Maas - Üvegtrón

Jégből van a szíve. Acélból az akarata. A könyörtelen orgyilkos. - Ahhoz képest meglehetősen kamaszlányosan viselkedik... 


Már lassan egy hónapja is van annak, hogy befejeztem az Üvegtrónt, de csak most jutottam odáig, hogy írjak is róla. Valamiért elég szkeptikusan álltam kezdetben hozzá, nem hittem volna, hogy én is tagja leszek a fandomnak, aztán valahol a 3. fejezet táján mindenféle kétségem elszállt afelől, hogy pénzkidobás volt megvennem ezt az igencsak vastag regényt.

A történetről:


Celaena Sardothien egy gyönyörű kamaszlány, azonban élete kicsit sem hétköznapi: az emberek már csak a neve hallatától is megrettennek, ugyanis ő Erilea legtehetségesebb orgyilkosa. Az orgyilkosok királya, Arobynn Hamel képezte ki még kicsi korában, így Celaena büszke is volt a címére. Azonban valami balul sült el, Celaenat elkapták, Adarlan királya pedig elítélte őt, így Távolvégbe került, a bányákba, hogy ott majd a fagy, a munka, az ehínség végézzen vele. Azonban egy napon rámosolyog a szerencse: a jóképű Westfall kapitány Adarlan koronahercegével eljön erre a nyomorúságos helyre, és meglepő ajánlatot tesznek a lánynak. Celaena szabad lehet, megúszhatja azt, hogy a sóbányákba haljon meg, ha részt vesz Adarlan király halálos versenyén, mint a koronaherceg, Dorian bajnoka, illetve sikeresen meg is nyeri azt. Celaenanak úgy tűnik, hogy ennél egyszerűbb dolgot nem is kéne véghezvinnie a szabadsága eléréséért, mint az egyetlen dolgot, amihez tényleg ért: a gyilkolást. Azonban azzal még az éles eszű orgyilkos se számol, hogy az ellenfelein kívűl más dolgok is nehezíteni fogják a versenyt...